A magyar kastélyépítészet kifejezöeszközeinek XIX. századi

változástörténete

(Előadás vázlata Dr. Kalmár Miklós: Legújabbkori magyar építészettörténet (BMEÉPÉT 0416) című előadássorozatához)

(BME ÉSZ NIII. évfolyamos hallgatók figyelmébe!)

 

 

Bevezetés

“Kastély” szavunk eredete

“Kastély”, mint fogalom definiálásának nehézségei – korszakértelmezéseinek sokszínűsége

A kastély fogalmának kiteljesedése és változása a XIX. században

A kastély szó latin eredetű, több változatban (“kastellom”, “kastellum”, “castrum”, “castellum”, “kastell”, “kastel”) előforduló fogalom, “kis tábor” jelentéssel. A fogalom jelentéstartalma időről időre változáson ment át, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül; s ezzel összefügg, hogy az említett elnevezések jelentése egyik történeti korban sem kellőképpen meghatározott.

Koppány Tibor a magyarországi kastélyépítés kezdeteivel foglalkozó tanulmányában tisztázza a kastély szó XV-XVI. századi jelentését, s eljut a barokk kastély meghatározásáig: Kastély szavunk

“ma megszokott értelmét akkor érte el, amikor erődített, védelmi jellege megszűnt, vizesárkai eltűntek, sarokbástyái pedig barokk rizalitokká szelídültek … kastélynak az egykori főnemesség, vidéki, parkos környezetben épített, nagyszabású, összetett alaprajzú és változatos, festői tömeghatású lakóépületét nevezzük. Ennek a fogalomnak a barokk kastély a megfelelője”.

Koppány Tibor tanulmányában felbukkan egy másik fogalom, a “nemesi udvarház”, mint ahogy más szakírók kastélyai között a “nemesi kúria”. A kúria szó a középkori latin curia nobilitaris kifejezésből ered, mely nem egyöntetűen jelentett épületet, illetve telket a XV-XVI. században. A jelentéstartalom változásáról Badál Ede így ír:

“XVIII. századi okleveleinkben is, akár kifejezetten telek (amelyen építkeznek) értelemben – “curia et domus” – használják a fogalmat, akár egyértelműen házra (amelynek méreteit, építőanyagát is megadják) vonatkoztatják – “curia seu domus” – kiváltságos jellege éppen úgy fennáll, mint a residentialis. Sőt a szóhasználatban egyre inkább ez utóbbi domborodik ki, s a birtokosok szívesebben használják aztán a XIX. században a “residentiális házam”, “residentionális házam” kifejezést az “udvarház” helyett. Ugyanakkor a szakirodalomban a most már magyarosan írt “kúria” szóról nevezik el azt az épülettípust, amelyet ezek a – főként klasszicista stílusban épült – nemesi lakóházak, “udvarházak”, “úrilakok” képviselnek.”

A kastély fogalmának és rendeltetésének kiteljesedése és változása a XIX. században

A XIX. század második felében a különböző megjelölésekkel a kortársak meglehetősen szabadon bántak. Nemegyszer kevésbé igényes, földszintes házakat is kastély elnevezéssel illették, ugyanakkor előfordult, hogy nagyszabású épületet szerényen úrilaknak, sőt lakóháznak, tanyának neveztek. Jellemző az időszakra, hogy kastély és kúria szavunk jelentése változáson ment keresztül. A változás valójában a jelentéstartalom bővülésében mutatható ki, mely a kastélyépületek jellegén keresztül a XIX. század társadalmi változásaival függ össze. Ahogyan a XVIII. századra váraink elvesztették eredeti védelmi funkciójukat, éppúgy a kastélyok a XIX. század végére egykori urbánus rezidenciális jellegüket. A XVIII. században felépült kastélyaink elsősorban a külvilág felé nyitottabb, urbanisztikai központszerepet töltöttek be (Gödöllő, Pécel, Keszthely…), s a másik – “mulatókastély” – típusra kevés magyar példát találunk (Eszterháza /ma Fertőd/, Ráckeve).

A XIX. század volt az a kor, melyben – a megváltozott társadalmi helyzetet követve – a kastélyok székhely jellegükön túl új szerepkört is betölthettek:

Ezidőtől a kastély sokszor szolgált szezonális tartózkodási helyként a nyári, téli hónapokban, illetve a vadászidényben. A legtöbb tulajdonos nem tartózkodott tehát állandóan a kastélyban. A család itt töltötte ugyan a nyarakat, télen vadászatokat rendezett, az év nagy részében azonban a birtokos lakosztálya lakatlanul állt. Így a műkincsekkel, dísztárgyakkal és bútorokkal zsúfolt terek egyre inkább múzeumi jelleget öltöttek, az épület egésze gyakran a tulajdonos tiszteletére létrehozott, élet nélküli emlékműként emelkedett. Más esetekben a kastély a modern nagybirtok igazgatási központja lett, vagy éppen gyártelep, üzem közelében épült fel. Ezek az épületek a kastély urának jelenlétét, fennhatóságát is jelezték az alkalmazottaknak. Ám ebben az esetben is kisebb-nagyobb kert, vagy park választotta el a főúri lakot a gazdasági rendeltetésű épületektől. Az is előfordult, hogy a kastély a városi palota mellett csendes vidéki tartózkodóhely lett, mely ekkor sem nélkülözte a tulajdonosának kiemelt társadalmi helyzetét reprezentáló megjelenést. A historizmus kastélya tehát az elvonulás és exkluzív ünnepélyesség színhelye volt, egy zárt világ, mely nem játszotta többé azt a szerepet, mint egykor a nagy barokk rezidenciák.

 

 

Kastélyépítészet fejlödéstörténetének rövid áttekintése (“castellum”-tól a barokk kastélyig)

A “változás” a “jelenségek” forrása (történelmi–hadászati, társadalmi–életmód és korstílus változások, mint a kastélyépítészetet befolyásoló hatások rendszere)

A középkori vár és reneszánsz kastély

A barokk kastély

DÖLLŐ, Grassalkovich-kastély (Mayerhoffer András, 1735, 1760 között)

 

Körmend: Batthyány-kastély (D.F.d’Allio, 1730-45)

Telepítés: sík terepen, településen belül, architektonikus kerttel övezve, tájépítészeti szubordinatív kompozícióban.

Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal tagolt, középaxis hangsúlyával (manzárd-kupola) kialakított kiegyensúlyozott tömeg; kompozicionális homlokzatok, plasztikus részletekben gazdagok

Téralakítás- és szervezés: U-alakú alaprajzi elrendezés, díszudvarral (cour d’honneur) a kert felé; bejárati axisra szimmetrikusan szervezett, kocsialáhajtó-lépcsőház-fogadóterem reprezentatív térsorával, hierarchikusan feltárt emeleti (“bel étage”) szobasor (enfilade); oldalfolyósóval kialakított másfél traktus

További példák: Eszterháza: Esterházy-kastély (Jacoby, 1767-68);

 

 

Kastélyépítészet változástörténete a XIX-XX. században (barokk kastélytól a “program-kastély”-ig)

A kastély fogalmának kiteljesedése és változása a XIX. században (nemesi kúria és a XIX. századi főnemesi kastély fogalmának szétválasztása) a társadalmi (építtetők, építészek) attitüdök és felgyorsuló stílushatások tükrében.

Romantikus klasszicizmus és magyar stílusváltozata a “copf”

Stílustiszta historizmus: klasszicizáló romantika és kastélytípusa a “palatinus stílus”

FÓT, Károlyi-kastély (Heinrich Koch, 1832-36)

Telepítés: sík terepen, település határában, tájképi (angol) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban

Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalittagolás nélüli, kishajlású tetővel fedett, zárt, kiegyensúlyozott tömeg; középaxisban oszlopsorral gyámolított timpanon (portikusz) festői elem; ritmizáló homlokzatok, kevéssé plasztikus, horizontális tagolással

Téralakítás- és szervezés: oldalra helyezett kocsiáthajtó és emeleti lépcső (másodlagos szerepű emelet); előtér, abból feltárt földszinti, tengelyre fűzött, egyenrangú teremsor (enfilade) a kerttel szoros fizikai és vizuális kapcsolatban, a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy anélkül) kialakított másfél (két) traktus

További példák: CSÁKVÁR: Esterházy-kastély (C.Moreau, 1823); ÚJSZÁSZ: Orczy-kastély (Zofahl Lőrinc, 1826); BAJNA: Sándor-kastély (Hild József, 1834)

Romantikus historizmus: gótizáló romantika (“cottage”-ok); romanizáló romantika (“Rundbogenstil” megjelénése a kastélyépítészetben)

 

NAGYHÖRCSÖK, Zichy-kastély (Ybl Miklós, 1852-55)

Telepítés: magaslaton, külterületen, tájképi (szentimentális) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban

Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal, tornyokkal tagolt, kishajlású tetővel fedett, változatos szintszámú, additív tömeg; festői; ritmizáló és kompozicionális homlokzatok, plasztikus, tagolással, gazdag profilozással, díszítéssel

Téralakítás- és szervezés: többszörösen tört, merőleges L-alaprajz a különböző funkciócsoportok (társasági, lakó, személyzeti, kiszolgáló, gazdasági stb.) határozott szétválasztásával egy épületen belül; kocsiáthajtó és előcsarnok, (hozzá kapcsolt lépcsőházzal) abból feltárt földszinti, egyenrangú teremsor, változatos – a rendeltetéshez igazodó – méretű helyiségekkel, a kerthez teraszok, lépcsősorok révén fizikai és vizuális kapcsolatban; a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy anélkül) kialakított másfél (két) traktus

További példák: (“cottage”-ok elterjedése) MIKOSD: Mikos-kastély (1850-es évek); ALSÓSZELESTE: Festetics-kastély (1855); BOGÁT: Festetics-kastély (1856-60)

Akadémikus historizmus (eklekticizmus stíluspluralitása): reneszánsz és barokk historizmus kastély műépítészete

TURA, Schossberger-kastély (Ybl Miklós, 1883)

Telepítés: síkterületen, település határában tájképi (eklektikus) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban

Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal, tornyokkal tagolt, magas tetővel fedett, tengelyes és centrális szimmetriákra komponált tömeg, finom megfeleltetésekkel; festői; ritmizáló és kompozicionális homlokzatok, plasztikus, tagolással, gazdag profilozással, díszítéssel

Téralakítás- és szervezés: a különböző funkciócsoportok (társasági, lakó, személyzeti, kiszolgáló, gazdasági stb.) egy épületen belüli határozott függőleges szétválasztásával kialakított alaprajz; kocsiáthajtó és előcsarnok, (benne lépcsőházzal) abból feltártuló többszint magas galériás csarnok az épület súlypontjában, felülvilágítással; földszinti, egyenrangú, körbesorolt termek, a kerthez teraszok, lépcsősorok révén fizikai és vizuális kapcsolatban; a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy anélkül) kialakított másfél (két) traktusos oldalszárny

További példák: SZABADKÍGYÓS: Wenckheim-kastély (Ybl Miklós, 1875-79); MARTONVÁSÁR: Brunszvik-kastély (1875); CSALA: Kégl-kastély (Hauszman Alajos, 1876-78); PARÁDSASVÁR: Károlyi-kastély (Ybl Miklós, 1880-82); SZENTKIRÁLY-SZABADJA: Knight-kastély (1906); BAJMÓC: Pálffy-kastély (Hubert József, 1890-1908)

Századforduló irányzatának (szecesszió) megjelenése a kastélyépítészetben, a historizmus (barokk) továbbélése és stílusáthatása (barokkos szecesszió) a XX. század első felében; “interregionális” hatások (“itáliai villa”: NAGYSZENTMIKLÓS, “svájci faházas”: SÖMJÉNMIHÁLYFA, “angol villa”: GARANY)

NAGYMÁGOCS, Károlyi-kastély (Viktor Siedek, 1896)

Telepítés: síkterületen, település határában tájképi (gyűjteményes) kerttel övezve, tájépítészeti kompozícióban

Tömegalakítás, homlokzatképzés: rizalitokkal, tagolt, magas tetővel fedett, szimmetrikustömeg; ritmizáló és kompozicionális homlokzatok, plasztikus, tagolással, gazdag profilozással, díszítéssel

Téralakítás- és szervezés: U-alakú alaprajzi elrendezés; a különböző funkciócsoportok (társasági, lakó, személyzeti, kiszolgáló, gazdasági stb.) egy épületen belüli határozott függőleges szétválasztásával kialakított alaprajz; díszudvar és keresztfolyosó, abból feltártuló az épület súlypontjában elhelyezett, kétszint magas galériás csarnok előcsarnok, (benne lépcsőházzal); földszinti, egyenrangú, tengelyre sorolt termek (enfilade), a kerthez teraszok, lépcsősorok révén fizikai és vizuális kapcsolatban; a társasági élet színtere (piano nobile); oldalfolyósóval (vagy középfolyosóval) kialakított másfél (két és fél) traktusos oldalszárnyak

További példák: SOROKÚJFALU: Szapáry-kastély (Meinig Artúr, 1880); BELECSKA: Mechwart-kastély (Takács Béla, 1904-06); KÉTHELY: Hunyady-kastély (1912-20); CSORVÁS: Wenckheim-kastély (Viktor Siedek, 1924-28);

 

 

XIX(-XX). századi kastélyépítészet, válogatott szakirodalom

Rados Jenő, Magyar Kastélyok, MOB, 1939.

Zádor Anna-Rados Jenő, A klasszicizmus építészete Magyarországon, Budapest, 1943.

Genthon István, Magyarország művészeti emlékei – Bibliográfia, Budapest., 1959.

Koppány Tibor, “A castellumtól a kastélyig”, in Művészettörténeti Értesítő, XXIII.évf., 4.sz., p.285-299., Budapest, 1974.

Kelényi György, Kastélyok, kúriák, villák, Corvina Kiadó, Budapest, 1974.

Komárik Dénes, “A romantikus kastélyépítészet kezdetei Magyarországon”, in Építés–Építészettudomány, VII.köt., 3-4.sz., p.431-451., Budapest, 1975.

Sisa József, “Adalékok a magyarországi romantikus kastélyépítészethez”, in Ars Hungarica, 1980/1. sz. p.103-125.

Komárik Dénes, “A gótizáló romantika építészete Magyarországon”, in Építés–Építészettudomány, XIV.köt., 3-4.sz., p.275-319., Budapest, 1982.

Komárik Dénes, “A ’félköríves’ romantika építészete Magyarországon”, in Építés–Építészettudomány, XVI.köt., 1-2.sz., p.139-193., Budapest, 1984.

Badál Ede, Kastélyok, kúriák Pest, Heves és Nógrád megyében., p.13., Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1987.

Dercsényi Balázs (szerk.), Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára, TKM Egyesület, 1989.

Koppány Tibor-Dercsényi Balázs, Magyar Kastélyok, Budapest., Officina Nova, 1990.

Sisa József, “Kastélyépítészet Magyarországon Ybl Miklós korában” in Kemény Mária és Farbaky Péter (szerk.), Ybl Miklós építész 1814-1891 (Katalógus), p.141., Budapest, Hild-Ybl Alapítvány, 1991.

Sisa József, “Kastélyépítészet a historizmusban” in Zádor Anna (szerk.), A historizmus művészete Magyarországon, p.65-78., MTA Budapest, 1993.

Horváth Hilda, Régvolt magyar kastélyok, Gemini Budapest Kiadó, Budapest., 1998.

Koppány Tibor-Dercsényi Balázs, Magyar Kastélyok, Budapest., Officina ’96 Kiadó, 1999.

 

 

Befejezés (kortárs műkastély-építészet)

Kastélyépítészet az ezredfordulón!?

Történeti és mai kastélyok karakterizáló elemei

Kortárs kastélyépítészet – “barokk” műkastélyépítészet (új épületek)

– műbarokk kastélyok építészete, neopurizmus

(nem védett kastélyok historizáló átalakítása)

 

 

 

 

Budapest, 2001. december 7.

 

Fekete J. Csaba

okl.építészmérnök, PhD-doktoráns, BME